2009. március 4., szerda

ami sok, az sok

Nem tudom, ki hogy van vele, de én ha nagyon ráérek (és most ez hatványozottan így van), felnyúlok a polcra, s leporolok egy "régi" klasszikust, és újból végigviszem - egészen más tényezőkre is odafigyelve. Így történt ez a Half-Life 2 esetében is, de mikor kisebb manipulációk árán megszereztem a szuper-greviti-gánt (aki végigvitte, tudja, hogy főleg emiatt érdemes, mivel a vége leginkább egy barátok közt részhez hasonlít - akkor van vége, mikor a legizgalmasabb), és a következő jelenségre lettem figyelmes (aki nem ismeri a játékot, annak segítek: a földön fekvő pacákok ugyanazok, mint aki a sörétespuskával hadonászik, a greviti-gánnal "rángattam ki belőle őket"):

Nincsenek megjegyzések: